Kategóriák
Uncategorized

Egy vers, mely megmutatja nyelvünk szépségét/nehézségét

A magyar nyelv az egyik legszebb a világon és ezt nem csak mi magyarok valljuk, sok külföldi is dicséri dallamossága miatt. Azonban aki meg akarja tanulni, annak bizony könnyen beletörik a bicskája.

További érdekességek és a vers ezen a linken érhető el. Az ATPszövegírás marketing szövegírói rajonganak az irodalomért, így amikor a kedvenc vers kiválasztására került a sor, nagy bajban voltak. Ezért úgy döntöttek, kiválasztanak egy kevésbé ismert verset, mely tökéletesen prezentálja, milyen furcsaságokkal találkozhat az a külföldi, aki arra vállalkozik, hogy elsajátítsa anyanyelvünk. Bencze Imre Édes, ékes apanyelvünk című versét olvasva óhatatlanul is mosolyra húzódik a szánk és ekkor eszmélünk rá, hogy ami számunkra teljesen természetes a nyelvtanban, az egy külföldit mennyire megzavarhatja. Elvégre anyanyelvünk vagy ahogy Bencze Imre írja apanyelvünk a nyelvtant tekintve tele van kivételekkel. Elég, ha csak a ragozás kacifántosságára gondolunk, mert hogy a jó tárgyesetben jót, azonban a tó esetében ez tavat.  Ezt Bencze Imre verse is kiemeli.

Az is egy külön küzdelem, hogy a külföldi a számukra kiejthetetlen betűkkel megbarátkozzon. Nem csoda, hogy sok külföldi lelkesen vág bele a világ egyik legnehezebb nyelvének elsajátításába, azonban ez a lelkesedés idővel könnyen alább hagy. Tény és való, a magyar nyelv rengeteget változott az idők folyamán, mindamellett, hogy rengeteg dolgot megőrzött. Hogy könnyebb lett-e vagy nehezebb, erre nehéz volna válaszolni, minden esetre mi örülünk, hogy ezt a nehéz, ugyanakkor dallamos és választékos nyelvet anyanyelvünknek nevezhetjük. Bár nem mindenki rajong az irodalomért, azonban ezt a vidám és egyben furfangos kis verset érdemes elolvasni.